Eustace Mullins
Murder by Injection

7. FEJEZET

MŰTRÁGYA


A zöld forradalom harmadik világban véghezvitt mezőgazdasági átalakítása volt az elmúlt 50 év egyik legnagyobb változása.  E forradalomnak rövid idő alatt 20. századi szintre kellett volna emelnie az elmaradott országok termelését.  Azonban ahogy a század a vége felé közeledik, láthatjuk, hogy a cél nem vált valóra.  Az ázsiai és latin-amerikai országok olcsó munkaerejükkel konkurenciát jelenthetnek az ipari termelésben, de az élelmiszer termelés fellendülése továbbra is csak ábránd marad, pedig a Rockefeller vegyszergyárak rengeteg műtrágyát adnak el ezeknek az országoknak.  A fejletlenként jelölt országok valójában olyan helyek amiket még nem zsákmányolnak ki a telhetetlen nemzetközi összeesküvők.  A pénzemberek egyedüli érdeke az, hogy piacokat csináljanak termékeiknek.  Minthogy a harmadik világ országai nem tudtak fizetni ezekért a készítményekért, egy rendszert dolgoztak ki amin keresztül az amerikai adófizető segélyt nyújt nekik.  Az eljárás lényegében igen egyszerű.  Az amerikai munkás készít egy traktort amit Bolíviába szállítanak, a fizetséget pedig az amerikai munkástól zsarolják ki.  Egy másik eljárás az, amikor a nemzetközi bankok hitelt nyújtanak a harmadik világ országainak, a Szövetségi Tartalék pedig az adófizetők pénzéből szavatolja ezeket a behajthatatlan kölcsönöket.  Az alkotmány megszerkesztői soha sem képzelték, hogy amikor egy munkás az alkotmányra hivatkozik az állami zsarolással szemben, vallomását nem tárgyhoz tartozónak nyilvánítják és börtönbe vetik.  A világ egy óriási gulággá vált, ahol a pénz és az erő az isten és a szabadság hirdetői ellenségként üldözendők.

Norman Borlaug most a Rockefeller érdekeltségek ügyeletes hőse, aki 1970-ben Nobel-díjat kapott.  Borlaugot 1940-ben Mexikóba küldték, hogy új gabona fajtákat fejlesszen ki.  Kísérletei során rengeteg különböző gabonát keresztezett, mígnem 1964-re kinemesítette a trópusi törpebúzát.  Innen indult el a beharangozott zöld forradalom.  Az új csodabúza minden eddiginél nagyobb hozamot adott, de csak úgy, hogy óriási mennyiségű műtrágyával felajzották a földet.  A műtrágyát, gyom- és rovarirtót gyártó Rockefeller vegyszer birodalom mindebből roppant nagy hasznot húzhatott.  A zöld forradalom valójában egy vegyszer forradalom volt.  Még csak számítani sem lehetett rá, hogy a harmadik világ fizetni tud a rengeteg vegyszerért, így megint csak az idegen országoknak nyújtott segély rendszerét kellett igénybe venni.

A Rockefeller érdekeltségek elküldték a Fülöp-szigetekre Robert Chandlert, hogy ott egy csodarizsát fejlesszen ki.  Az eredmény egy olyan rizsa lett ami a korábbinál háromszor több műtrágyát tett szükségessé.  E rizsfajta 6 hónap helyett 4 hónap alatt ér be és így évente három aratást tett lehetővé.  A Rockefeller jótékonyság szokás szerint piaci érdekkel, haszonszerzéssel és politikai befolyással szövődött egybe.  A műtrágya petróleum alapú készítmény.

A II. világháború után a lőszergyáraknak rengeteg felesleges nitrátja maradt, aminek új piacot kellett találniuk.  Az I. világháború befejeztével a klórra kellett vevőt találniuk, tehát bevezették az ivóvíz klórozását.  Most meg a nitrátok műtrágyakénti felhasználását kezdték népszerűsíteni.

A szívroham miatti növekvő halálozási számot az orvosi monopólium önmaga méltatására használja, miszerint az orvosi ellátásnak köszönhetően az emberek ma tovább élnek és így fogékonyabbak szív, rák és egyéb megbetegedésekre.  Az orvosi világ egy szokásos kibúvója ez, ami figyelmen kívül hagy egy nagyon fontos életmódbeli változást.  Az elégtelen fertőtlenítés és a vizek szennyezettsége miatt a 19. században kolera és tífusz tizedelte a nagyvárosok lakóit.  Amikor az I. világháborúból megmaradt klórt az ivóvízbe öntötték, mindenki annak tulajdonította e két betegség eltűnését, pedig a valóságban más volt a helyzet.  A század elejéig a városok utcái televoltak lóürülékkel, aminek egy részét az eső a vízrendszerbe mosta.  A gépkocsik elterjedésével eltűntek a lovak és velük együtt a tífusz is.

A vízklórozásnak volt egy nem várt következménye is :  a szívrohamok megszaporodása.  A vízbe oldott klór és az ételben elfogyasztott zsír egy vegyületet hoz létre, ami az erek belső falára rakódik.  A lerakódás végül is elzárja az ütőeret és szívrohamot okoz.  A látszólagos fertőtlenítési előrelépés megint csak az orvosi monopóliumnak hozott hasznot ahogy a rendelők megteltek szívbetegekkel.

A II. világháború után a monopolisták összehangolt erőfeszítésbe kezdtek a megmaradt nitrát élelmiszer láncba juttatására.  Ügynökeik országszerte arra ösztönözték a földműveseket, hogy több műtrágyát és gyom- és rovarirtószert használjanak.  Tanácsuk azt is elősegítette, hogy a parasztok még inkább pénzre szoruljanak és még több kölcsönt vegyenek fel.  Az eredmény az lett, hogy sokan elvesztették földjüket és a mezőgazdaság java része szovjet-mintájú gazdaságok kezelésébe került.  A benzinnel működő drága traktorok nemcsak hogy növelték a Rockefeller érdekeltségek hasznát, de ugyanakkor megfosztották a földet a lótrágyától.

Az orvosi monopólium elsiklott afelett, hogy az erősen műtrágyázott földben termelt és utána csomagolás és raktározás végett kezelt élelmiszer tápanyagértéke jelentősen megváltozik.  Dr. Sinclair az 1957-es egészségügyi világnapon kétségeinek adott hangot :  „Orvosi tanáraim soha nem tudtak magyarázatot adni rá, hogy napjaink középkorú embere miért nem számíthat hosszabb életre mint száz évvel korábban élő társa.  Ez azt jelenti, hogy az orvostudomány és a közegészségügy fejlődése ellenére a mai ember átlagban csupán négy évvel él tovább mint a 19. század közepén.

1893-ban a német mezőgazdasági vegyész, Julius Hensel Kőből Kenyér címmel könyvet írt amiben megállapította :  „A mezőgazdaság a rák jegyébe lépett.  Nem nézhetjük tétlenül, hogy miféle növényeket termesztünk táplálékunkként és milyen anyagokat használunk földjeink műtrágyázására.  Nem elégedhetünk meg azzal, hogy nagy mennyiséget takarítunk be, hanem arra is figyelmet kell fordítanunk, hogy a minőség kiváló legyen.  Vitathatatlan, hogy mész-karbonáttal olyan nagy hozamot lehet elérni, ami hajlamossá teheti az embert, hogy megelégedjen magával, azonban az egyoldalú kezelés lassan de biztosan rossz hatásokat vált ki.  Az ilyen felfogásra utal az a mondás, hogy a meszes műtrágya gazdag apákat és szegény fiakat teremt.  Minthogy korpamentes, finom lisztünk szinte teljesen tápérték nélküli, nem csoda, hogy ennyi sok modern betegségtől szenvedünk.

Az orvosi monopólium tányérnyalói hősies küzdelmet folytatnak a nagyobb tápértékű ételek hirdetőivel szemben és szorgalmasan ösztönzik a műtrágyák használatát.  Az AOSZ Today's Health című folyóirata 158-ban kijelentette :  „A műtrágya nem befolyásolja a növények tápértékét.”  Még a Rockefeller Alapítványhoz tartozó Dr. Alexis Carrel is szembeszállt ezzel kijelentéssel :  „A talaj kifáradt elemeinek pótlása nélkül hozamot növelő műtrágyák közvetve megváltoztatják a gabonafélék és a zöldségek tápértékét.  Tápszerekkel és az életmód megváltoztatásával tömegtermelésre kényszerítették a tyúkokat.  Vajon ez nem változtatta-e meg a tojás minőségét ?  S ezt megkérdezhetnénk a tejről is, mivel a teheneket ma egész évben istállóban tartják és mesterségesen előállított tápszerrel etetik.  Az orvos szakértők nem fordítanak figyelmet a betegségek kialakulására.  Felületesek, tökéletlenek és túl kevés időt töltenek az életkörülmények, az étrend és azok élettani és lélektani hatásainak tanulmányozásával.

A kormány kutatóinak állítása ellenére a talaj jól mutatja, hogy minőségétől függően jelentősen eltérhet a saláta vas tartalma.  A közép-nyugatot régóta golyva övezetnek is nevezik, mert nagyon kevés a földben a jód.  A két ezer év óta erősen művelt Brit-szigetek földje annyira szegény a fémekben, hogy az angolok világszerte ismertek rossz fogaikról.

Lustus von Leibig, német vegyész professzor indította útjára a jelenlegi vegyszeres mezőgazdálkodást.  Azt indítványozta, hogy fémeket és savakat juttassanak a földbe.  Az oldható vegyszerek savassá a fémek pedig használhatatlanná teszik a talajt.  Egyes feltételezések szerint még mindig a legutóbbi jégkorszak jótékony hatását éljük fel és csak egy újabb eljegesedés segíthet a talaj fémesítésében.

Dr. Albrecht, a Missouri Egyetem talajügyi tanszékének vezetője kijelentette :  „Bár régóta azt tartják, hogy külső hatások okozzák a betegségeket, egyre többen felismerik, hogy valószínűleg a szervezeten belűlről erednek, hiányosságok és elégtelen táplálkozás miatt.  A tápanyagok jelentőségének jobb megértése egyre több, hiányosság miatti betegséget fed fel.  Ezek nemcsak az árusítóhelyekhez vezethetők vissza, hanem kiindulásipontjukhoz, a talaj műtrágyázásához is.  Az ilyen esetek egyre inkább megerősítik a régi igazságot, miszerint a jól táplált ember egészséges.

Az újonnan feltűnt betegségek közül sok visszavezethető a táplálkozáshoz.  Dr. Josephson mangán hiányának tulajdonítja a fáradékonyságot(myasthenia gravis).  A vegyszeres trágyák használata talán a homorú ekevas használatából is eredhet.  Edward Faulkner, az Oklahoma Egyetem professzora felfedezte, hogy a homorú ekevas tönkreteszi a talaj termékenységét.  (Ő ezt azzal ellensúlyozta, hogy zöldtrágyát tárcsázott a felső rétegbe)  A homorú eke 20-25cm mélyre forgatja a zöld trágyát, ahol az egyfajta vízelzáró réteget alakít ki.  A felső 20cm kiszárad, mert eltömődnek a víz hajszálerei.  Az ilyen földben növő növények vonzzák a rovarokat, kevés bennük a vitamin és a fém és könnyen elpusztulhatnak.

Ezt látván, a gazda azt gondolja, hiányzik valami a földből és vegyszeres trágyát vásárol.  A Rockefeller ellenőrzésű American Agricultural and Chemical Company a műtrágyák egyik fő gyártója.  Nem meglepő, hogy e cég egyik igazgatója, John Traphegen a New York-i Szövetségi Tartalék Banknak is igazgatója.  Ő az AR és a Bank of New York egyik vezetője is.

A vegyszeres trágyák használata csökkentette a növények protein és potásszium tartalmát és növelte a bennük lévő szódiumot.  A potásziumnak szívritmusszabályzó hatása van, a szódiumnak pedig vérnyomáskeltő.

A világ gabona kereskedelme ma öt cég kezében van :  Cargill, Continental Grain, Louis Dreyfus, Bunge és André.  Ezek a vállalatok szoros kapcsolatban állnak a Rockefeller érdekeltségekkel, különösen a Chase Manhattan nemzetközi hálózatával, és roppant hasznot húznak a zöld forradalom hibrid magjaiból.  Kereskedelmi szempontból e magok legnagyobb előnye az, hogy nem tudják önmagukat újra termelni és a földművesnek évente magot kell vásárolnia.  A hibrid magok átlagban 20-30 százalékkal növelik a hozamot.

1972. júliusban a Szovjetunió nagy mennyiségű gabonát vásárolt az Egyesült államoktól.  A fizetést pedig úgy oldotta meg, hogy a Magyar Nemzeti Bankon keresztül áron alul 20 milliárd dollárt eladására szerződött. John Connaly ezt követőleg 10 százalékkal leértékelte a dollárt.  A Szovjetunió 4 milliárd dollárt nyert az ügyleten és abból fizetett a gabonáért.  A Rothschild és a Hambro családdal kapcsolatban álló Michael Sidona, ki később cellájában életét vesztette, így emlékezett vissza az esetre :  „Érthetetlen gyermetegségében az Egyesült államok 4 milliárd dollárhoz juttatta a Szovjetuniót, amit az azóta már jótevője tönkretételére fordított.  Akkor felismertem, hogy Amerika önmaga sírásója.  A történelemben még egyetlen állam se fegyverezte és támogatta ellenségeit olyan vakon mint az Egyesült Államok.

A Szovjetunió részére történt gabona eladások miatt 20 százalékkal nőtt a lisztáruk belföldi ára.  A mai napig is csak Kissinger, néhány nemzetközi gabonakereskedő és szovjet hivatalnok tudja mennyi volt a Szovjetuniónak 1971 és 1977 között eladott gabona ára.  A Mezőgazdasági Minisztérium azt állítja, hogy nincs róla feljegyzés.